Jó néha végig gondolni, honnan indultunk, és hová jutottunk. Ma megtettem, és egy kicsit elmerültem a múltamban. Egy kis lelki takarítást végeztem. Visszaemlékeztem, elengedtem sérelmeket, és hálával gondoltam mindazokra, akiknek a segítségével eljutottam oda, ahol most vagyok, hogy továbblépve, egy újabb korszakot kezdhessek. Érdemes többször számot vetni magunkkal, elengedni a múltat, a régit, hogy helye legyen az újnak.
Változások a mindennapi életben
Sokszor van változás az életünkben. Ezek egy része a mindennapi élet velejárói, amelyekkel az emberek egy része könnyedén megbirkózik, másoknak súlyos megpróbáltatást, krízist jelentenek. Az első munkavállalás, amikor büszkén megéljük, hogy hivatalosan véget ér a gyerekkor, de van, aki nem akar felnőni. A házasság, a több szintű egymásra hangolódással, új kapcsolati helyzetet kialakítva a társsal és a régi családdal. Vagy vérre menő veszekedésekkel, maradva a megszokott családszerkezetben, ahová sehogy sem fér bele a társ. Jó esetben a házastársi kapcsolat megszilárdulását követi a gyerekvállalás, amikor a párból család lesz, szülőkké válnak, ennek minden örömével és nehézségével. Mindegyik egy új korszak kezdete. Azután a szerető anyuka egyik szeme sír, a másik büszkén nevet, amikor gyerek először kilép a világba, bölcsődébe, óvodába, iskolába kerül, és el kell engednie a kezét. Manapság már nem könnyű jó helyet találni sem a gyereknek, sem pedig az anyukának, ha utána ismét munkába állna. Majd mire észbe kap a szülő, a kisgyerek felnő, és elhagyja a szülői házat. A házaspár egy új helyzetben találja magát, ha eddig kibírták együtt, meg kell tanulniuk a gyerek helyett önmagukkal és egymással foglalkozni, tudni kell kiteljesedni az új helyzetben. Másoknak a válással már korábban új helyzet teremtődik.
Haladnak tovább az évek, egyre több a gyertya a szülinapi tortán, ezt jól, vagy kevésbé jól viseljük. Jön a nyugdíjazás ideje, jöhet egy boldog, békés időszak a belső csend és a szépség befogadásának lehetőségével, gyakran a transzcendes világ, a vallás felé fordulással, mások segítésével. Vannak, akik összeroppannak, mert nincs miből megélni, mert az elismert és mindenki által tisztelt „mérnök úrból”, Józsi bácsi lesz, akinek semmi dolga, értéktelennek érzi magát. Idővel eltávoznak a barátok, a házastárs, megrendül, megváltozik minden, egyre gyakrabban ott lebeg a haláltól való félelem. Gyakran a házi kedvenc elvesztése jelenti az utolsó cseppet a pohárban.
Ezeknek a változásoknak a többségét szinte mindenki megéli, de gyakran nem fordítanak elég figyelmet rájuk, pont azért, mert hiszen ez az élet rendje. De attól még sok öröm és sok sérelem, szomorúság, félelem halmozódhat fel bennünk.
Az egyéni sorshoz kapcsolódó változások
A változások másik része az egyéni sorsokkal, a mai rohanó világgal, a gazdasági változásokkal kapcsolatos. Sokan a megélhetésükért, a létükért küzdenek, kapaszkodnak, mások már mélyre lecsúsztak. Minden felgyorsult, az internet, a TV, rádió segítségével rengeteg információ áramlik egyszerre felénk. Ha tudom követni, eláraszt, ha nem, lemaradok, és kevés az esélyem a haladásra. Nehéz megtalálni a középutat. Kapkodjuk a fejünket, minden változik körülöttünk, ma már kevés a stabil munkahely, eltűnik a kedvenc kis boltunk, eladónk, kollégánk, felbomlanak a családok, eltűnnek a barátok. A többség rohan, feszült, az autósok dudálnak, az emberek káromkodnak, kevés a türelem, ritka a mosoly. És ott vannak az egyéni tragédiák, a váratlan események, megrázó halálesetek, nehéz sorsok, rossz kapcsolatok, munkahelyek elvesztése, lakáshitel. Van aki jobban bírja, van aki kevésbé jól, vagy egyáltalán nem. Megoldás híján jön a gyógyszer, drog, alkohol, megjelennek testi-lelki problémák.
A változáshoz kapcsolódó belső munka fontossága
A lélekkel, a testtel, az önmagunkkal való foglalkozás többnyire az utolsó helyre szorul, vagy egyáltalán nem történik meg. Nincs rá pénz, nincs rá idő, nincs hozzá kedv, nincs rá igény. Kevesen tudják, hogy pszichológiai értelemben minden változás belső munkát, „gyász munkát” igényel. Nem csak a haláleset igényel feldolgozást, érzelmi rendrakást, hanem minden változás esetén le kellene zárni az előző korszakot, ténylegesen, és/vagy belsőleg is: elbúcsúzni a régi helyektől, emberektől, korszaktól, megbocsájtva sérelmeket, felidézve örömöket, eljutni a háláig, a belső békéig.
Elengedni a múltat, majd felkészülni érzelmileg is az újra. Néha ez csak egy rövid megállást jelent, pár perc, pár óra pihenőt, egy kis önmagunkba fordulással, vagy egy jó baráti beszélgetéssel, összejövetellel. Máskor hónapok, évek kellenek hozzá, és szakember segítsége sem árt. Ha nem tesszük meg, lehet, hogy egyszer betelik a pohár, és megsínyli a test, a lélek.
A folyamatosság jelentősége
Ha időről időre számot vetünk magukkal, elengedjük a régit, helyet csinálunk az újnak, akkor jó eséllyel haladunk a boldogság felé. Tehetjük azt belül, mint egy lelki tisztogatást, vagy kívül, a környezetünkben is. Ne csak tavaszi nagytakarítást végezzünk, hanem lelki takarítást is! Ne csak nagytakarítást, és ne csak tavasszal! Könnyebb rögtön rendet tenni, amikor még kicsi a rendetlenség, ilyenkor egy kis gyors söprögetés, tisztogatás, mosogatás is megteszi, a környezetünkben, vagy a lelkünkben. Minden változás, kicsi vagy nagy, igényel egy kis tisztogatást. Végignézhetjük ilyen szemmel az érzéseinket, az emberi kapcsolatainkat, de akár a ruhásszekrény átrendezésével, vagy egy apró fiókkal is el lehet kezdeni :)!
Milyen egy “lelki takarítás”?
Ne feledjük, a nagytakarításnál először nagyobb lesz a káosz, mielőtt látni lehetne a rend csíráját. A mocskos tepsi elmosogatásakor előbb bele kell nyúlni az olajos, koszos, odaégett trutyiba, hogy megszabadulhassunk tőle, mielőtt csillogni kezdene az edény! Nincs ez másként a lelki takarításnál sem. Ha nekilátunk, eleinte gyakran jobban fáj, mint mielőtt elkezdtük rendbe rakni magunkat, hisz addig olyan jól elvolt a fájdalom, az indulat, a bánat, valahol mélyen belül. Ha nem gondolunk rá, látszólag nem is érezzük. Ha sokáig eldugom magam elől a koszos tepsit a sütőbe, akkor az sem zavarja a szememet, csak csendben penészedni, büdösödni kezd.
Hová juthatunk el?
Vágjunk bele néha egy – egy nagytakarításba, és sok – sok pici rendrakásba. A lelkünkben is! Megéri végigcsinálni, kibírni a folyamatot! Tiszta lakás, tiszta edény, rendezettség, szép új ruhák az egyik oldalon, és megtisztult lélek, boldog mosoly, lelki béke, egészséges test a jutalom a másik oldalon.
Sok sikert kívánok hozzá!
Priol Ágnes
